Oriental Lacquer.  
Keleti lakk.

-Kiállítóterem
-A keleti lakkról
-Magamról
-Elérhetőség
-Kapcsok

Ez nem különösebben érdekes. Budapesten születtem, az ezerkilencszázhetvenes évben. Ígéretes év volt: az USA vakációra ment Kambodzsába, és végre feloszlott a Beatles. Szóval akár jó is lehetett volna, kár, hogy az országban totalitariánus diktatúra volt. Lehangoló és fullasztó volt itt élni és felnőni. Az élet, mint minden diktatúrában, itt is feudális volt: kegyeltek és kiváltságok ágas-bogas rendszere uralt mindent. Szegények voltunk, mert uraink a források javát önmagukra és a hidegháborús iszapbirkózás pénzelésére használták fel. 

Engedelmességre neveltek, mert jó gyermekből lesz a megfelelő felnőtt. Elvtárspajtás...

Kiszolgáltatottak voltunk, és a szegénység még sérülékenyebbé tett. Szorongás, gyanakvás és irigység hatotta át az életet. A „legvidámabb barakk” meséje nem több, mint hazugság. Cseppet sem volt könnyű itt épnek megmaradni. Az ember gyakran mérgében mosolyog...

Az alapos természettudományos és műszaki-gyakorlati képzés volt az egyetlen igazi érték, amit itt gyermek kaphatott. /Az oktatás a diktatúrák örök rákfenéje: sötétek nem tudják felépíteni a Fényes Jövőt, a furmányosok meg nemigen akarják./

A megszerzett ismeretek kapóra is jöttek. A rosszul kitalált és vacakul kezelt tervgazdaság képtelen volt kielégíteni személyes igényeinket. Ha bármi egyedire és testreszabottra vágytunk, hát kénytelenek voltunk magunk elkészíteni. Így esett, hogy szülőhazám az ezermesterek földje lett. Ez azonban más volt, mint a szokásos barkácsolás. Még a legalapvetőbb anyagokhoz és szerszámokhoz is igen nehéz volt hozzáférni. Kemény, de hasznos lecke volt ez minden kézművesnek gyakorlatias műszaki és művészi tervezésből egyaránt. Az én kézművességhez vezető utam is szokványos volt: gyakorlati órák az általános iskolában, aztán az elkerülhetetlen barkácsolás, amit igazán élveztem, így aztán a bútorművességnél kötöttem ki.

Ázsia művészete hamar felkeltette az érdeklődésemet. Ennek megértéséhez nincs szükség különösebb magyarázatra. Jól ismert történelmi és műveltségi okoknál fogva a kézműves hagyományok ott jobban megőrződtek, ez pedig egy kézműves számára igazi csáberő. A burmai, japán és thai művészettel való megismerkedésem fő eredménye a kézművesség törvényeinek egyetemes természetére vonatkozó meggyőződésem erősödése volt. Olyan törvények ezek, amelyek az anyagban és a belőle alkotó emberben gyökereznek, épp ezért időtlenek.

This is not that interesting. I was born in Budapest, in the year of nineteen seventy. It was an auspicious year: the USA made a holiday in Cambodia, and the Beatles disbanded at last. So it could have been good, but my country happened to be a totalitarian dictatorship. It was a depressing place to live in and grow up. As in all dictatorships, our life was feudal: an ever-branching system of minions and privileges ruled everything. We were poor, because our rulers spent much of the resources on themselves, and on the financing of cold war mud wrestling.

We were trained to obey, because only a good child becomes a decent grown-up. Bobber-pal

We were defenseless, and poverty turned us even more vulnerable. Distress, distrust, and envy permeated everyday life. The myth of “the merriest barrack” is a blatant lie. It was not that easy to stay sane here. Men smile when they are angry, oftentimes.

Thorough education in natural sciences and technical/manual skills was the only real asset a child could get hold of here. (Education is the eternal pest of dictatorships: the lame are unable to build the Bright Future, and the crafty are not that willing to do.)

The knowledge thus acquired came really handy. The badly drafted and mismanaged planned economy was unable to fulfill any of our personal needs. If we wanted anything special and unique, we had to prepare it ourselves. So my native county turned into a land of handymen. But this was different than the usual DIY work. Even the most basic materials and tools were very difficult to access. It was a tough but useful lesson for every craftsman about practical engineering and design. So my own route to craftwork was quite typical: it started with manual training classes in the elementary school, and then the unavoidable DIY work followed, which I enjoyed immensely, so I ended up at cabinetmaking.

Asian art drew my interest early on. There is no need for lengthy explanation to understand this. For well-known historical and cultural reasons, craft traditions are better preserved there, and this is too big a lure for an artisan. The main result of my being acquainted with Burmese, Thai and Japanese crafts was the strengthening of my certitude about the universal nature of craft's laws. These are laws rooted in the substance and in the man who do create from it, so they are timeless.

 

 

 

Magamról. About Me.