Oriental Lacquer.  
Keleti lakk.

-Kiállítóterem
-A keleti lakkról
-Magamról
-Elérhetőség
-Kapcsok

A keleti lakk, gyakran említett japán nevén az urusi egyike az ember által legrégebben alkalmazott anyagoknak, használatának története évezredekre nyúlik vissza. Ez a különleges és egyedülálló természetes növényi gyanta, melyet a lakkot adó fák, leggyakrabban a lakkszömörce (Rhus verniciflua), a viaszfa (Rhus succedanea), és a burmai lakkfa (Gluta usitata) megcsapolásával nyernek, tulajdonságainak köszönhetően igen alkalmas különféle használati tárgyak, eszközök és edények készítésére.

A keleti lakk természetes fenolgyanta. Ez a gyanta sokoldalúan felhasználható ragasztóanyagként és felületkezelő anyagként egyaránt. Mivel a megkötött gyanta hőálló és ellenáll minden köznapi oldószernek (víz, szesz, híg savak stb.) is, ezért a lakk felhasználásával készített tárgyak meglepően tartósak. Nem véletlen hát, hogy a lakkot adó fák termőhelyén, a Távolkeleten, Délkelet-ÁzsiátólLakkszömörce. Lacquer tree. Japánig a lakk felhasználásának igazán szerteágazó hagyománya alakult ki.

Ez a rendkívül gazdag, ma is élő hagyomány nem összegezhető néhány mondatban. Ha többet szeretne megtudni róla, segítenek az alábbi források:

Oriental lacquer, or urushi by its frequently used Japanese name, is one of the first materials put to human use with a history dating back to many millennia. Thanks to its properties, this special and unique natural vegetable resin – which is produced by tapping lacquer sap yielding trees, most frequently the lacquer tree (Rhus verniciflua), the wax tree (Rhus succedanea), and the Burmese lacquer tree (Gluta usitata)  – is very well suited for making different utensils, tools and vessels.

Oriental lacquer is a natural phenolic resin. This resin can be used as adhesive and as surface coating material. Because the cured resin is resistant to heath, and withstands all the common solvents (water, alcohol, dilute acids etc.), the goods made with it are surprisingly tough.  Hence, it is not by mere coincidence that in the natural habitat of lacquer sap giving trees – in the Far East, from Southeast Asia to Japan – emerged a really diverse tradition of the application and use of lacquer.

It is impossible to sum up this very rich, living tradition in a few sentences. If you like to know more about it, these sources might help:

 

 

  1. A Hopp Ferenc Múzeum gyűjteményei.
  2. Az Asztalos.hu a keleti lakkról
  3. Rein, Johannes Justus: Japan nach Reisen und Studien im Auftrage der Königlich Preussischen Regierung
  4. Weinmayr, Elmar: Nurimono
  5. Stephan, Karl: Die Asiatische Lacktechnik
  6. Quin, J. J.: Urushi - The Technology of Japanese Lacquer
  7. Fraser-Lu, Sylvia: Burmese Lacquerware
  8. Man Sill Pai: Traditional Korean Furniture
  9. Chunlathat Phayakharanon: Thai Mother-of-Pearl Inlay
  10. Bincsik Mónika: Maki-e. DVD kiállítás-ismertető a Hopp Múzeum kiállításához.
  11. Bushell, Raymond: The Inro Handbook
  12. Koizumi Kazuko: Traditional Japanese Furniture
  13. White, Julia M.: Masterpieces of Chinese Lacquer from the Mike Healy Collection
  14. Duncan, Alastair: Art Deco Furniture
  15. Szerk. Meyers, Robert A.: Encyclopedia of Analytical Chemistry
  16. Urushi. Proceedings of the Urushi Study Group. June 10-27, 1985, Tokyo
  17. Szerk. Williams, Jane L.:The Conservation of Asian Lacquer. Case Studies at the Asian Art Museum of San Francisco
  18. Webb, Marianne: Lacquer: Technology and Conservation
  19. Leiria, Leonor: The Art of Lacquering According to The Namban-jin Written Sources
 
 

 

A keleti lakkról. About Oriental lacquer.